6 rész~Miért?!

Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit..
-Azt a kur*a eget...-fejeztem ki meglepettségemet, nem éppen a legszebb szavakkal. Megdöbbenve bámultam a tvben az egyik pletykaműsort, aminek sajnálatos módon meghökkentően sok valóságalapja volt.
-Úristen, mekkora marha vagyok!-kezdtem el járkálni a szobába-Miért csináltam ezt? Miért? Miért? Miért?-kezdtem el az ajtófélfába verni a fejem-Mekkora egy idióta vagyok!
~Macie szemszöge~
A taxiból kiszállva csörgött Eleanor telefonja. Gyorsan lerendezte a beszélgetést, és szomorúan fordult felém:
-Macy, nagy baj lenne, ha elmennék? Munka. De ha végzek akkor jövök bulizni.
-Oh, nembaj, menj csak! És siess vissza-öleltem meg az újdonsült "BFF"-em és beugráltam a házba, ahol eléggé érdekes látvány fogadott.
-Sam, minden rendben van?-rohantam oda hozzá.
-Mac, egy barom vagyok!-ült le a kanapára. Én is követtem a példáját és érdeklődően tekintettem rá.
-Mit csináltál már megint?-néztem körbe a szobán, de minden egybe volt.
-Először is, fátylat a múltra-öleltük meg egymást. Végre. Utálok haragban lenni Samanthával.
-Rendben. Na, mit ártott neked az a szerencsétlen ajtó?
-Semmit. Amikor összevesztünk és elindultunk két irányba, akkor kijutottam egy parkba. Ugye, rajtam volt a bikinim, leültem napozni egy csónakázótó partján.
-Igen, és?
-Láttam egy fuldokló fiút, akit kimentettem. Hiába is, orvos szülők, úszás stb. Minden okés volt, élt, lélegzett, felült, kijelenti, hogy éhes. Jött mentő, én meg hazajöttem.
-Jó, de még mindig nem értem. Mi baj van ezzel?
-Az a gyerek Niall Horan volt.
-És?-nem értettem. Szép név, meg minden, de mi van vele?
-Kimentettem Niall Horan-t Hogy lehetek ekkora barom?-még mindig nem értem. Ki a franc ez? Várjunk...Asszem megvan!
-Azt a Niall Horan-t? Mármint a One Direction-ös Niall Horant?
-Igen.
-Úristen, ez komoly?-ugrottam fel-Telefonszáma megvan?
-Hál' Istennek nincs-dőlt hátra a kanapén.
~Samantha szemszöge~
Ki nem állhatom ezeket a mostani nagymenő "énekeseket". Bár tulajdonképpen egyáltalán nem is foglalkoztam velük. Eddig. Most meg, minden happy, éljük az életünk és egyszercsak, kimentek egy tóból egy olyan embert, akit ki nem állhatok.
Oké, akkor nem gondolkoztam. Nem néztem, hogy ki az, csak önzetlenül segítettem. Ez a különbség. Ezek a felfuvalkodott férgek mindig azt nyilatkozzák, hogy "Imádjuk a rajóngóinkat, nagyon köszönünk nekik mindent" Ja, persze. Szerintem a pénzüket, amiből megveszik az albumjaikat, meg a belépőket a koncertjeikre jobban szeretik. Fúj, gyűlölöm magam amiatt, amit tettem. Lehet, hogy most sokezer tinilány, fogja megrohamozni a házat és mindegyik felpofoz, de inkább hagytam volna megfulladni.
De jó, oké, felőlem legyen boldog, meg csináljanak azt azzal a másik négy(?) buzival, amit akarnak, de könyörgöm, ne kelljen azzal a tudattal élnem, hogy megmentettem az életét. Meg tudnám fojtani a bemondó csajt, aki mosolyogva felolvasta, hogy:
"Pár napja, sajnálatos baleset érte a híres fiúbanda, a One Direction egyik énekesét, Niall Horan-t, aki London egy kisebb csónakázótóba eddig nem ismert okok miatt beleesett. A tragédiát egy gyönyörű szőke lány (na jó, ez ellen nincs kifogásom:P) előzte meg, aki kihúzta a fiút, ezzel rengeteg tinédzser szívét mentett meg az összeroppanástól. Niallt kórházba szállították, ahonnan másnap reggel távozhatott is." Még mutattak néhány képet a tóról a bandáról és rólam?? Ezt meg honnan szerezték? Biztos lekaptak, amikor elmentem. Mostmár édes mindegy.
-Szoyti-integetett az arcom előtt a tesóm.
-Igen? Bocsi, elbambultam.
-Mi az a cucc a hűtőben?-intett a fejével a konyha felé.
-Ja, amit Danivel csináltunk? Valami süti, nem tudom.
-Aham. Ő már elment?
-Sajna. És te mit csináltál már megint?-mutattam a lábára.
-Hát..öm...az úgy  volt, hogy...ismersz nem?
-Sajnos igen. A lépcsőn estél le vagy nekimentél egy oszlopnak?
-Az első. Aztán Eleanor el akart vinni kórházba és lerobbant a taxi-nevetett fel keserűen.
-Hehe, béna vagy-röhögtem ki. Hirtelen egy hatalmas dörgést hallottunk. Hát igen, London..
-Nemár, medencézni akartam-sétáltam az ablakhoz, ami mögött szakadt az eső.
-Ha rajtad múlna, csak a vízben lennél.
-Az biztos. De nem eszünk valamit?
-De. Melegszenya?-indult meg a konyhába. Megcsináltuk a szendvicseket, Macy beült a tv elé, én meg visszapakoltam a hozzávalókat. Tipikus. Ő szórakozik, én meg dolgozok.
-Szotyi, te vagy a tv-ben!-ordibált Macie.
-De jó, már megint?-vágtam le magam mellé a kanapéra. Végignéztük, hogy szegény kicsi Niallke majdnem megfulladt, én meg kimentettem. Hányszor kell még végighallgatnom ezt? Már eléggé unom.
-Oh, mekkora nagy hős lettél!-nevetett a tesóm.
-Ja, nagyon. Remélhetőleg anyáék nem látják.
-Tudod mikor érdekli őket a One Direction.
-Hát nagyjából, akkor amikor engem.
-Jajj, ne légy már ilyen! Mi bajod velük?
-Hogy mi bajom?! Az, hogy egy halom egoista barom-kezdtem el járkálni a szobában.
-Sam, nyugi-próbált meg lenyugtatni.
-Jól van. Lenyugodtam-ültem vissza a kanapéra-Nem nézünk valami olyat, ahol nem látom a saját képemet mindenhol?
-De-kezdte el nyomogatni a távirányítón a gombokat. 10-ből 4 adón én voltam. Csak nehogy apuék lássák.
A telefonom csörgése zavarta meg az egyébként sem túl érdekes elfoglaltságunkat.
-Szia Sam-szólt bele rögtön Hanna.
-Hali. Mizu?
-Milyen mizu? Néztetek ma tv-t?
-Már te is ezzel jössz?
-Komolyan találkoztál Niall-lel?
-Aha. Mit ne mondjak, szuper volt.
-Mit mondott? Telefonszáma megvan? Kaptál autogramot? Nekem is kértél?-zúdította rám a kérdéseit.
-Azt, hogy éhes. Nincs, nem kaptam aláírást de nem is kell és bocs, nem volt nála egy tó közepén papír és toll-válaszoltam sorba mindenre.
-Oh, kár. De akkor majd én is kimehetek?
-Persze. Mikor jönnél?
-Nem tudom, anyáék szerint majd.
-Tehát sokára-szomorodtam el.
-Nyugi elintézem-nem látom de biztos sunyin mosolyog. Na igen ha ő intéz el valamit az nagy baj.-De most mennem kell.Sziasztok!
-Pusszy-ordítottuk el magunkat egyszerre Macyval.
-Menjünk már ki-nyavajogtam.
-Oké. Azt a vackot amit Dannel csináltál is megehetnénk-pattant fel a barnaság. Mire felálltam a tállal a kezében állt kint a szakadó esőben. Szerencsére a tálnak van teteje. Nevetve megráztam a fejem és utána mentem. A kert végében lévő asztalra leraktuk a sütit és beleugortunk  a medencébe. Mintha nem lennénk alap vizesek. Fél órán át baromkodtunk  az esőben de sajna elállt. Pont mikor hozni akarjuk a sampont?!
-Éhes vagyok- mondtam az asztalt bámulva.
-Együnk akkor-mondta Mac és odarohant az asztalhoz.-Hova mész?
-Villáért?-ordítottam vissza- Áh, minek elég falusiak vagyunk.
-Az biztos. Amúgy ez pontosan mi is?-kérdezte a sütit bámulva.
-Süti.
-Aham.-még pár másodpercig bámulta a citromos krémet utána elkezdtük enni. Hát igen teljesen normálisak vagyunk.-Samatha, összekented a hajadat.
-Hol?
-Itt- mondta a barnaság és egy tenyérni finomságot nyomott a hajamba.
-Utállak-ordítottam el magam és hozzávágtam én is egy adagot. És elkezdődött a csata. Mikor már mindkettőnk úgy nézett ki, mint aki beállt egy hóágyú elé, meguntam a kajacsatát, felkaptam a tálat és rá akartam önteni az egészet Macy mint mindig, most is tökéletese elkészített frizuráját. Csak csúszott a kezem a sok krémtől és kiesett a kezemből. Macie rájött a tervemre, és felkapta a sütit és átívelte a 3 méter magas betonkerítésen. Gratulálok! Igazán fantasztikus vagy!
-Macy, most nézd meg mit csináltál?!-kezdtem el veszekedni vele-Éhes vagyok!-jaj, ez így nem jó, kezdek hasonlítani arra a buzira.
-Szörnyű-mondta cinikusan.
-Az-néztem a földet "szomorúan", közben már rongyosra rágtam a számat, hogy el ne röhögjem magam.
-Na, Sam! Ne durcizz-ölelt meg-De, miért füstöl a szomszéd ház?
-Nem tudom, biztos felgyulladt-mondtam unottan.
-Akkor jó-vonta meg a vállát.
-ÉG?!-sikítottunk egyszerre.
-Nem csak füstöl. Biztos csak szalonnát sütnek.
-Oh, most megkívántam-tüsszentettem bele a mondatomba-Nem megyünk be?
-De. Már fázok-rohant be a házba. Végignéztem a kerten, ami már lassan komolyan kezd hasonlítani egy sípályára, mint egy udvarra. Mivel kezdtem eléggé fázni és az esőben medencézéstől még mindig vizes volt a ruhám én is bementem Macy után.
Mivel nem kapcsoltuk ki a TV-t, rögtön hallani lehetett, hogy mostmár Niall barátnője vagyok. Úristen, még mit nem. Fúj, holnap már feleségül is vesz, jövőhéten meg már lesz 3 gyerekünk?! Mi a francért kellett nekem pont őt kimenteni?! Ez így nem kóser. Beperelhetem a tv társaságokat, mert hülye voltam? Ugye nem?
-Sam, lehetek a keresztanyja?
-Mi?! Kinek?
-A gyereketeknek-bökött a fejével a tv felé.
-Nem. Az Hanna. Esetleg a másodiknak.
-Hé. Ez nem ér!
-Jó, akkor az esküvőnkön lehetsz koszorúslány-vigyorogtam rá.
-Oké.
-Fú, ez elég gyerekes. Azt beszéljük, hogy amikor én, pont én összeházasodok Niall-el lehetsz-e koszorúslány.
-Hát ja. És én kivel fogok összeházasodni? Justin Beiberrel? Hannah Montana-val? Micky egérrel? Törppapával?
-Oh, persze. Esetleg a Pápával?
-Jaja, már meg is kérte a kezem. Még várunk a nagy bejelentéssel, de titokban már ovis korom óta el vagyunk jegyezve.
-Csakis. Én meg imádom az 1D-t.
-A valószínűsége ugyanannyi.
-Pontosan.
-De szerintem én elmentem zuhanyozni.
-Én is-indultunk fel az emeletre. Letusoltunk, még hülyültünk aztán elmentünk aludni. Ez egy iszonyat fárasztó nap volt, a szó minden értelmében...