2013. augusztus 22., csütörtök

5. rész~Furcsa...


~Samantha szemszöge~
Hirtelen valami furcsa hangot hallottam a vízből. Egy szőke srác fuldoklott(?) vagy legalábbis kapálózott és nem igazán úgy tűnt, hogy ki tudna jönni.
Nem igazán volt kedvem eljátszani a hős vízimentőt, de azért azt mégse nézhettem végig, hogy az a szerencsétlen belefullad a tóba. Tehát lassan feltápászkodtam, és megindultam a part felé. Ki volt téve egy tábla, hogy vigyázat, mély víz, tehát ugrottam egy fejest. Szerencsémre tényleg elég mély volt és a mentőakcióm nem fordul öngyilkosságba. Nem kellett sokat úsznom, elértem a szöszi fiút és a partra húztam. Wow, de jótékony lettem hirtelen...
Kiköhögött pár liter vizet, mire magához tért. Ezek szerint még él! Tehát volt értelme bejárni az elsősegély-oktatásra.
-Minden rendben van?-tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.
-Éhes vagyok-válaszolt enyhén szólva értelmesen.
-Mi történt?
-Megláttam, hogy valaki egy egész tál gyrost ki akar dobni és a többit már nem tudom. Valahogyan belekerültem a tóba.
-Elhívott vízibiciklizni-jött oda hozzánk egy dühös csaj-és jobban érdekelte, hogy valaki kaját dob ki, mint én, akit randira hívott. Felejts el-hagyott ott minket.
-Ne.. Várj... Tudod milyen finom az a gyros?
-Ööö... szia! Furcsa vagy-álltam fel mellőle a földről, amikor láttam, hogy megérkezik egy mentő. Ezek szerint valaki hívott. Bár szerintem nincs rá szükség. Ez a gyerek csak éhes, semmi baja nincs.
Összeszedtem a cuccaimat és hazamentem. Mire az ajtó elé értem, már teljesen sötét volt. Kicsit meglepődtem amikor nyitva találtam az ajtót. Természetesen Macie nem zárta be. Sehol sem égett a villany vagyis Macy még nincs itthon. Felmentem a szobámba és letusoltam. Leültem az ágyamra és elővettem a gitárom. Nem egy konkrét dalt játszottam csak pengettem a húrokat.
~Macie szemszöge~
Miután a négy "oszlop" lelépett, én még sétáltam egy kicsit a parkban, aztán elindultam haza, bár semmi kedvem nem volt Sam-mel beszélni. Este 10 körül érkeztem meg, csak Szotyinál égett a villany és gitározott? Mik történtek vele? Nem hinném, hogy furcsább, mint velem.
Eléggé elfáradtam a több órás sétálgatásomba, tehát csak gyors zuhany, fogmosás és eltettem magam holnapra.
*Reggel*
Ez az előnye, hogy össze vagyunk veszve Samanthával. Addig aludhatok, ameddig szeretnék. Na jó, ez nem igaz mert 11-kor felébredtem a telefonom csörgésére.
-Igen?-szólam bele kómásan, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki az.
-Szija Macy! Ma talizunk?-sipított a fülembe El(?).
-Eleanor?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Igen. Sam-mel mi van? Nem tudom elérni.
-Ööö... van egy kis probléma a telefonjával-nevettem.
-Mi?
-Majd elmondom. Jön Dani is?
-Jöjjön?-kérdezte, majd nem hinném, hogy nekem folytatta-Jólvan, menjél répát enni, mindjárt megyek én is.
-Aha.
-Rendben akkor jön. Nem, nem érdekel a macska a szomszédba-beszélt még valakinek a háttérbe, aztán letette. Hát oké!
Kb. fél órával később csengetek a lányok. Szotyi kajált, tehát rám maradt az a nemes feladat, hogy kinyissam az ajtót.
-Szia-rohant felém Danielle.
-Hello-öleltem meg. Köszöntem El-nek is, aztán bementünk a házba.
-Sam?-nézett körbe Eleanor.
-Össze vagyunk veszve-vontam meg a vállam-Amúgy eszik.
-Én is éhes vagyok-hagyott minket ott Dan.
-Min kaptatok össze? Pasi?-nevetett El.
-Dehogy! De nem megyünk fel?
-Nekem mindegy-indultunk el a szobámba.
-Na, mi volt?
-Ne röhögj ki, oké?-kezdtem bele a történetbe. Elmondtam az álmom, a veszekedést, a telefont és hogy ketten két irányba indultunk. De a 4 srácról inkább nem mondtam semmit. Nem tudom, szerintem jobb lesz ez így.
-Tehát beledobtad Szotyi telefonját a wc-be?-esett le a röhögéstől az ágyról El-Ez komoly?
-Tőlem mit vársz?-nevettem én is.
-Semmi többet-válaszolt még mindig a földön fekve-Nem megyünk el vásárolni?
-Dehogyisnem. -felsegítettem El-t a földről és mint az 5 évesek leugráltunk a lépcsőn. Azaz ugráltunk volna ha a felénél nem akad össze a lábam és nem gurulok le. Hát igen tőlem mit várnak?
-Úristen Macie jól vagy?-segített El.
-Persze csak egy kicsit fáj a bokám-mondtam könnyes szemekkel.
-Rá bírsz állni?-megpróbáltam aminek a következménye az volt, hogy még jobban megfájdult és nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet.
-Nem igazán-szipogtam.
-Meg kéne nézetni egy orvossal-javasolta a barnaság. Lehet, hogy igaza van de én nem nagyon szeretem az orvosokat.
-Nem szükséges-töröltem le a könnyeimet.
-De-vette elő a telefonját és hívott egy taxit.
-Makacs vagy-morogtam.
-Te is-villantotta meg 100 wattos mosolyát. Pár perc múlva megérkezett a taxi, amihez nagy nehezen sikerült kivánszorognom. Már El szerint félúton járhattunk, amikor hirtelen megállt a kocsi. Csodás.
-Öm, hölgyeim, azt hiszem, lerobbantunk-csóválta a fejét a sofőr.
-Fantasztikus-dühöngött Eleanor.
-Öm hívom az egyik munkatársam és majd ő elviszi önöket.
-Rendben-ültünk le a járdaszegélyre. Nem feltűnő, hogy két lány az út mellett ül. Áh, dehogy. 20 perccel később megérkezett és sikeresen bejutottunk a kórházba. Szerencsére hamar végeztünk és csak egy kis ficam volt. Hívtunk egy taxit és hazamentünk. Szerencsére most nem robbant le. Kész csoda. Komolyan mondom többet nem ülök taxiba. Eleanort meggyőztem, hogy ma is aludjon nálunk. Röpke 10 perc alatt beugráltam a házba.
~Samantha szemszöge~
*Ezalatt*
-Süssünk valamit-ajánlotta fel Dani.
-Okés. Mit?
-Találtam valahol egy jó receptet mindjárt, megkeresem-ült le a kanapéra a gépemmel. 10 perccel később megtalálta amit akart-Kell hozzá tejföl, tejszín, citrom, cukor, babapiskóta.
-És van is itthon minden-húztam fel és indultunk el a konyhába. Gépet az asztal közepére, tállal a kezünkbe sétálgattunk a házban. Macie és Eleanor idő közben eltűnt, bár ez különösebben nem érdekelt. Az állaga eléggé érdekes volt, de a végére csak kialakult. Hát mit ne mondjak gyönyörű lett. Egy dologra rájöttünk, a tejes babapiskóta olyan mint a szivacs. Szerencsére ezt nem kell sütni ezért a ház nem égett le. Beraktuk a hűtőbe mert állnia kell egy kicsit, hogy a piskóta megpuhuljon. Minek puhulnia annak a piskótának amit tejbe áztattunk? Na mindegy ők tudják...
Sajnos Daninek haza kellett menni, mert valami dolga volt, tehát jobb dolgom híján beültem a tv elé. Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit..
-Azt a kur** eget...

Mától tudtok alul piálni, létszi adjatok életjelet!)

4 megjegyzés:

  1. Szia :) Akkor egyetértünk a Szotyi-val. (egyébként tetszik a neved *-*). Nekem tetszett bár még mindig nem tiszta minden (bocsi-csocsi). Én még mindig lassítanák rajta. Több érzelem, több környezetleírás, ne legyen benne sok szemszög válás. És ez is egy kicsit fura, hogy nem tudják hova tűntek, mikor ők lenn voltak a konyhában. Az pedig még előbb szemet szúrt nekem, hogy 2 idegen lány, és egyszer csak elviszik őket a házukba. Mi lett volna ha bérgyilkosok?
    Na csak annyit, hogy ezen még mindig LASSÍTANI KÉNE! De én nem szólhatok bele, ez nem az én történetem.
    Üdvözlettel az Anonym :)
    U.i.: Már várom mi fog ez után történni. Légyszi siessetek vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oks próbálunk belevinni olyan részleteket, lassítanak de...egyikünk sem egy részletes ember és hát na... Szóval sokat számít a véleményed és dolgozunk a 'ne olyan legyen a story mintha matekon mondanám el a padtársamnak' témán. A köviben -szerintem- elég sok érzelem ment és minden megvilágosodik. (Remélem) puszii:D

      Törlés
  2. Egyet értek az előttem szólóval bár a poénok még mindig nagyobbat ütnek mintha 2 km/h-val ölelném meg a földet. (Am a sránc miért nem fulladhatott volna bele akkor legalább lett volna valami ACTION!?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is csak azt tudom mondani mint eddig. :S és azért nem halt, mert akkor vége lenne a történetnek és Macy páros lábbal rúgna ki az ablakon xD Amúgy én is ki akarntam nyírni de akkor oda a lényeg, de inkább befogom a szám mert lelövöm a poént. Puszii:)

      Törlés