2. rész~London túl nagy két idiótának

~Macie szemszöge~
-Kelj már fel!-ugrált az ágyamon Sam.
-De én még nem akarok-bújtam a takaró alá-menni az idő?
-Már 9 óra van.
-Mennyii??-sikítottam.
-Mi ez, lottóreklám?
- Hagyj már aludni.
-Akkor nem megyünk várostnézni?
-Dee!-ugrottam ki az ágyból és rohantam a fürdőbe. Helyesbítek, rohantam volna, ha tudnám, hogy hol van.
-Bazdmeg Macy ez fájt-tápászkodott fel a földről Sam. Ez meg hogy került oda?
-Mi?-fordultam vissza-És hol van a fürdőszoba?
-Az, hogy fellöktél és gőzöm sincs.
-Áhá…Ezzel sokat segítettél.
***
10 perc keresés után sikeresen megtaláltuk a fürdőt és két óra múlva már a ház előtt álltunk ezekben:

Macie

Samantha

-Akkor, hova?-kérdeztem Szotyitól.

-Big Ben?

-Tökély.

***

-Mikor indultunk el?- kérdeztem az éppen térképet bámuló tesómtól.

-11 után valamikor- nézte meg a telefonján az időt-Már éhes vagyok.

- Én is- néztem körbe hátha találunk valami kajáldát-Mit együnk? 

-Nekem mindegy..

-Együnk...együnk kaját.

-Hú, de értelmes vagy! Hambi?

-Nekem megfelel-indultunk el a legközelebbi meki felé. Miuán végeztünk a kajálással megkerestük a Big Ben-t.

Egy ideig csak bámultuk utána csináltunk képeket. Hát mint mindig most is szar fejünk van. A hajunkról nem is szólva. Majd elmegyünk egy fodrászhoz. Majd.

- Innen hova? -nézett rám Sam.

- Tower Bridge? - néztem rá boci szemekkel.

- Legyen- egyezett bele és körbenézett, hátha van valami közlekedési eszköz a közelbe. Elkezdtünk rohanni egy busz után, ami hála az égnek, megvárt minket. Vettünk 2 jegyet a sofőrtől és felültünk természetesen az emeletre. Azt persze elfelejtettük megnézni, hogy hova, és merre megy.

- Bazdmeg hova megyünk?- fordultam a drágalátós tesómhoz.

- Tőlem kérded?! Én sem tudom. Miért vagyunk ennyire bénák?- nevetett fel a szőkeség. 3 és fél óra buszocskázás, segítségkérés és újabb eltévedések után feladtunk London felfedezését és hazamentünk.

-Macy, hozol valami kaját?-ordibált fel nekem Szotyi. Gondolom nem akarta megszakítani a facebook-ja feszült tanulmányozását.

-Te közelebb vagy.

-Lécci...

-Jól van, csak fogd már be!-másztam le a konyhába, ahol megállapítottam, hogy egy év alatt bizony nagyon sok minden megromlik. Végül egy még (remélem)

 jó kukoricakonzervvel tértem vissza.

-Ez?-nézett rám az 'ez most komoly' fejjel.

-Tudod, az élelmiszerek egy idő után megromlanak.

-Oké, akkor rendelek pizzát. Holnap megyünk bevásárolni.

-Rendben-mosolyodtam el. Igen, egy boltban lenni velünk is egy kész élmény. Minden normális ember ordibál, ugrál, sikítozik és hisztizik, hogy ez meg az kell. Például a babaruháknál- Lehetne esetleg sonkás sajtos?

- Legyen inkább kukoricás-kezdett el nyafogni.

- Van itt kukoricakonzerv majd teszel rá.

-Az érdekes lesz de oké. Akkor hol a telefonom?- kezdett bele a keresésébe.

-A kezedbe te idióta- vertem a fejem a falba. Szó szerint.

-Jéé tényleg- vette észre.

- Még ma rendelsz is vagy csak magadat nézed benne?

- Jah bocsesz.

*Reggel*

Természetesen ma is Sam keltett. Miért nem lehet aludni hagyni az embert? Tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni. De könyörgöm, hajnali 10-kor? Normális emberek maguk előtt tolják a kocsit és normál sebességgel sétálnak. Mi magunk után húzzuk, ugrálunk és énekelünk. És? Ha valakit zavar hazamegy. Felvásároltuk a fél boltot, minden olyan élelmiszert megvettünk, ami kellhet. Pl. bármikor szükségünk lehet 20 üveg kovászos uborkára. Nem? De.
-Macy, hol vagy?-hallottam meg Samet.
-Megyek!-kaptam fel pár doboz sört.
-Minek?-bökött a legújabb szerzeményeim felé a fejével.
-Csak-tettem be a kocsiba.
-Szerintem elég lesz-indult el a pénztár felé.
-Még hozhatok kukoricakonzervet?-néztem rá bociszemekkel. De hát most na, megszerettem.
-Jó. Addig elkezdem felpakolni ezeket.
~Samantha szemszöge~
Le kell szoktatnom Macyt a sokáig alvásról. Ha így folytatja, csak délután fogunk tudni élni. Most meg telepakolja a kosarat sörrel, kovászos uborkával és olyan dolgokkal, amiket egyikünk sem szeret. De hát mit várunk tőle?
-Szotyi! Baj van!-sikított Macie, egy fél másodperccel később hatalmas csörömpölést hallottam.
-Mit csináltál, te idióta?-rohantam oda hozzá.
-Csak ki akartam venni ezt-mutatott fel egy kukoricakonzervet.
-Legalább legalul volt?-néztem végig a szupermarket padlóján. Minden tele volt konzervekkel. Gratulálok Macy!
-Mi történt?-szaladt oda hozzánk egy eladó.
-Csak ki akartam venni ezt.
-És ezért kellett leborítani egy másfél méter magas konzervtornyot?
-De legalul volt-nézett rá bociszemekkel.
-Megkérnélek titeket, hogy hagyjátok el az üzletet!
-Kifizethetjük, amit vettünk?
-Felőlem-vonta meg a vállát és húzott el a csaj. Szegény, csináltunk neki egy kis plusz munkát.
Szúrós tekintetek között hagytuk el a boltot, és sikeresen haza is értünk jópár szatyorral a kezünkben. Macy alkotott valami kaját, amiről még most se tudjuk, hogy mi. Macie tud főzni, meg szeret is, csak nem mindig sikerül.
***
Három óra körül beültünk filmezni, és este 10-ig voltunk rátapadva a képernyőre.
Utána még a szokásos gépezés és mehetünk aludni. A holnap, pedig nemvárt fordulatokat tartogat a számunkra.

Ez most elég uncsi volt, de a következő részben lesz egy NAGY fordulat, utána meg majd jönnek a fiúk is...:D Annyit kérnék, hogy legalább egy komit ejtsetek meg, csak hogy tudjuk, olvassátok-e egyáltalán és érdemes-e írni.
Puszi: Szotyii & Macy
u.i. Ja és várjuk a rendszeres olvasókat is;)