6 rész~Miért?!

Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit..
-Azt a kur*a eget...-fejeztem ki meglepettségemet, nem éppen a legszebb szavakkal. Megdöbbenve bámultam a tvben az egyik pletykaműsort, aminek sajnálatos módon meghökkentően sok valóságalapja volt.
-Úristen, mekkora marha vagyok!-kezdtem el járkálni a szobába-Miért csináltam ezt? Miért? Miért? Miért?-kezdtem el az ajtófélfába verni a fejem-Mekkora egy idióta vagyok!
~Macie szemszöge~
A taxiból kiszállva csörgött Eleanor telefonja. Gyorsan lerendezte a beszélgetést, és szomorúan fordult felém:
-Macy, nagy baj lenne, ha elmennék? Munka. De ha végzek akkor jövök bulizni.
-Oh, nembaj, menj csak! És siess vissza-öleltem meg az újdonsült "BFF"-em és beugráltam a házba, ahol eléggé érdekes látvány fogadott.
-Sam, minden rendben van?-rohantam oda hozzá.
-Mac, egy barom vagyok!-ült le a kanapára. Én is követtem a példáját és érdeklődően tekintettem rá.
-Mit csináltál már megint?-néztem körbe a szobán, de minden egybe volt.
-Először is, fátylat a múltra-öleltük meg egymást. Végre. Utálok haragban lenni Samanthával.
-Rendben. Na, mit ártott neked az a szerencsétlen ajtó?
-Semmit. Amikor összevesztünk és elindultunk két irányba, akkor kijutottam egy parkba. Ugye, rajtam volt a bikinim, leültem napozni egy csónakázótó partján.
-Igen, és?
-Láttam egy fuldokló fiút, akit kimentettem. Hiába is, orvos szülők, úszás stb. Minden okés volt, élt, lélegzett, felült, kijelenti, hogy éhes. Jött mentő, én meg hazajöttem.
-Jó, de még mindig nem értem. Mi baj van ezzel?
-Az a gyerek Niall Horan volt.
-És?-nem értettem. Szép név, meg minden, de mi van vele?
-Kimentettem Niall Horan-t Hogy lehetek ekkora barom?-még mindig nem értem. Ki a franc ez? Várjunk...Asszem megvan!
-Azt a Niall Horan-t? Mármint a One Direction-ös Niall Horant?
-Igen.
-Úristen, ez komoly?-ugrottam fel-Telefonszáma megvan?
-Hál' Istennek nincs-dőlt hátra a kanapén.
~Samantha szemszöge~
Ki nem állhatom ezeket a mostani nagymenő "énekeseket". Bár tulajdonképpen egyáltalán nem is foglalkoztam velük. Eddig. Most meg, minden happy, éljük az életünk és egyszercsak, kimentek egy tóból egy olyan embert, akit ki nem állhatok.
Oké, akkor nem gondolkoztam. Nem néztem, hogy ki az, csak önzetlenül segítettem. Ez a különbség. Ezek a felfuvalkodott férgek mindig azt nyilatkozzák, hogy "Imádjuk a rajóngóinkat, nagyon köszönünk nekik mindent" Ja, persze. Szerintem a pénzüket, amiből megveszik az albumjaikat, meg a belépőket a koncertjeikre jobban szeretik. Fúj, gyűlölöm magam amiatt, amit tettem. Lehet, hogy most sokezer tinilány, fogja megrohamozni a házat és mindegyik felpofoz, de inkább hagytam volna megfulladni.
De jó, oké, felőlem legyen boldog, meg csináljanak azt azzal a másik négy(?) buzival, amit akarnak, de könyörgöm, ne kelljen azzal a tudattal élnem, hogy megmentettem az életét. Meg tudnám fojtani a bemondó csajt, aki mosolyogva felolvasta, hogy:
"Pár napja, sajnálatos baleset érte a híres fiúbanda, a One Direction egyik énekesét, Niall Horan-t, aki London egy kisebb csónakázótóba eddig nem ismert okok miatt beleesett. A tragédiát egy gyönyörű szőke lány (na jó, ez ellen nincs kifogásom:P) előzte meg, aki kihúzta a fiút, ezzel rengeteg tinédzser szívét mentett meg az összeroppanástól. Niallt kórházba szállították, ahonnan másnap reggel távozhatott is." Még mutattak néhány képet a tóról a bandáról és rólam?? Ezt meg honnan szerezték? Biztos lekaptak, amikor elmentem. Mostmár édes mindegy.
-Szoyti-integetett az arcom előtt a tesóm.
-Igen? Bocsi, elbambultam.
-Mi az a cucc a hűtőben?-intett a fejével a konyha felé.
-Ja, amit Danivel csináltunk? Valami süti, nem tudom.
-Aham. Ő már elment?
-Sajna. És te mit csináltál már megint?-mutattam a lábára.
-Hát..öm...az úgy  volt, hogy...ismersz nem?
-Sajnos igen. A lépcsőn estél le vagy nekimentél egy oszlopnak?
-Az első. Aztán Eleanor el akart vinni kórházba és lerobbant a taxi-nevetett fel keserűen.
-Hehe, béna vagy-röhögtem ki. Hirtelen egy hatalmas dörgést hallottunk. Hát igen, London..
-Nemár, medencézni akartam-sétáltam az ablakhoz, ami mögött szakadt az eső.
-Ha rajtad múlna, csak a vízben lennél.
-Az biztos. De nem eszünk valamit?
-De. Melegszenya?-indult meg a konyhába. Megcsináltuk a szendvicseket, Macy beült a tv elé, én meg visszapakoltam a hozzávalókat. Tipikus. Ő szórakozik, én meg dolgozok.
-Szotyi, te vagy a tv-ben!-ordibált Macie.
-De jó, már megint?-vágtam le magam mellé a kanapéra. Végignéztük, hogy szegény kicsi Niallke majdnem megfulladt, én meg kimentettem. Hányszor kell még végighallgatnom ezt? Már eléggé unom.
-Oh, mekkora nagy hős lettél!-nevetett a tesóm.
-Ja, nagyon. Remélhetőleg anyáék nem látják.
-Tudod mikor érdekli őket a One Direction.
-Hát nagyjából, akkor amikor engem.
-Jajj, ne légy már ilyen! Mi bajod velük?
-Hogy mi bajom?! Az, hogy egy halom egoista barom-kezdtem el járkálni a szobában.
-Sam, nyugi-próbált meg lenyugtatni.
-Jól van. Lenyugodtam-ültem vissza a kanapéra-Nem nézünk valami olyat, ahol nem látom a saját képemet mindenhol?
-De-kezdte el nyomogatni a távirányítón a gombokat. 10-ből 4 adón én voltam. Csak nehogy apuék lássák.
A telefonom csörgése zavarta meg az egyébként sem túl érdekes elfoglaltságunkat.
-Szia Sam-szólt bele rögtön Hanna.
-Hali. Mizu?
-Milyen mizu? Néztetek ma tv-t?
-Már te is ezzel jössz?
-Komolyan találkoztál Niall-lel?
-Aha. Mit ne mondjak, szuper volt.
-Mit mondott? Telefonszáma megvan? Kaptál autogramot? Nekem is kértél?-zúdította rám a kérdéseit.
-Azt, hogy éhes. Nincs, nem kaptam aláírást de nem is kell és bocs, nem volt nála egy tó közepén papír és toll-válaszoltam sorba mindenre.
-Oh, kár. De akkor majd én is kimehetek?
-Persze. Mikor jönnél?
-Nem tudom, anyáék szerint majd.
-Tehát sokára-szomorodtam el.
-Nyugi elintézem-nem látom de biztos sunyin mosolyog. Na igen ha ő intéz el valamit az nagy baj.-De most mennem kell.Sziasztok!
-Pusszy-ordítottuk el magunkat egyszerre Macyval.
-Menjünk már ki-nyavajogtam.
-Oké. Azt a vackot amit Dannel csináltál is megehetnénk-pattant fel a barnaság. Mire felálltam a tállal a kezében állt kint a szakadó esőben. Szerencsére a tálnak van teteje. Nevetve megráztam a fejem és utána mentem. A kert végében lévő asztalra leraktuk a sütit és beleugortunk  a medencébe. Mintha nem lennénk alap vizesek. Fél órán át baromkodtunk  az esőben de sajna elállt. Pont mikor hozni akarjuk a sampont?!
-Éhes vagyok- mondtam az asztalt bámulva.
-Együnk akkor-mondta Mac és odarohant az asztalhoz.-Hova mész?
-Villáért?-ordítottam vissza- Áh, minek elég falusiak vagyunk.
-Az biztos. Amúgy ez pontosan mi is?-kérdezte a sütit bámulva.
-Süti.
-Aham.-még pár másodpercig bámulta a citromos krémet utána elkezdtük enni. Hát igen teljesen normálisak vagyunk.-Samatha, összekented a hajadat.
-Hol?
-Itt- mondta a barnaság és egy tenyérni finomságot nyomott a hajamba.
-Utállak-ordítottam el magam és hozzávágtam én is egy adagot. És elkezdődött a csata. Mikor már mindkettőnk úgy nézett ki, mint aki beállt egy hóágyú elé, meguntam a kajacsatát, felkaptam a tálat és rá akartam önteni az egészet Macy mint mindig, most is tökéletese elkészített frizuráját. Csak csúszott a kezem a sok krémtől és kiesett a kezemből. Macie rájött a tervemre, és felkapta a sütit és átívelte a 3 méter magas betonkerítésen. Gratulálok! Igazán fantasztikus vagy!
-Macy, most nézd meg mit csináltál?!-kezdtem el veszekedni vele-Éhes vagyok!-jaj, ez így nem jó, kezdek hasonlítani arra a buzira.
-Szörnyű-mondta cinikusan.
-Az-néztem a földet "szomorúan", közben már rongyosra rágtam a számat, hogy el ne röhögjem magam.
-Na, Sam! Ne durcizz-ölelt meg-De, miért füstöl a szomszéd ház?
-Nem tudom, biztos felgyulladt-mondtam unottan.
-Akkor jó-vonta meg a vállát.
-ÉG?!-sikítottunk egyszerre.
-Nem csak füstöl. Biztos csak szalonnát sütnek.
-Oh, most megkívántam-tüsszentettem bele a mondatomba-Nem megyünk be?
-De. Már fázok-rohant be a házba. Végignéztem a kerten, ami már lassan komolyan kezd hasonlítani egy sípályára, mint egy udvarra. Mivel kezdtem eléggé fázni és az esőben medencézéstől még mindig vizes volt a ruhám én is bementem Macy után.
Mivel nem kapcsoltuk ki a TV-t, rögtön hallani lehetett, hogy mostmár Niall barátnője vagyok. Úristen, még mit nem. Fúj, holnap már feleségül is vesz, jövőhéten meg már lesz 3 gyerekünk?! Mi a francért kellett nekem pont őt kimenteni?! Ez így nem kóser. Beperelhetem a tv társaságokat, mert hülye voltam? Ugye nem?
-Sam, lehetek a keresztanyja?
-Mi?! Kinek?
-A gyereketeknek-bökött a fejével a tv felé.
-Nem. Az Hanna. Esetleg a másodiknak.
-Hé. Ez nem ér!
-Jó, akkor az esküvőnkön lehetsz koszorúslány-vigyorogtam rá.
-Oké.
-Fú, ez elég gyerekes. Azt beszéljük, hogy amikor én, pont én összeházasodok Niall-el lehetsz-e koszorúslány.
-Hát ja. És én kivel fogok összeházasodni? Justin Beiberrel? Hannah Montana-val? Micky egérrel? Törppapával?
-Oh, persze. Esetleg a Pápával?
-Jaja, már meg is kérte a kezem. Még várunk a nagy bejelentéssel, de titokban már ovis korom óta el vagyunk jegyezve.
-Csakis. Én meg imádom az 1D-t.
-A valószínűsége ugyanannyi.
-Pontosan.
-De szerintem én elmentem zuhanyozni.
-Én is-indultunk fel az emeletre. Letusoltunk, még hülyültünk aztán elmentünk aludni. Ez egy iszonyat fárasztó nap volt, a szó minden értelmében...

5. rész~Furcsa...

~Samantha szemszöge~
Hirtelen valami furcsa hangot hallottam a vízből. Egy szőke srác fuldoklott(?) vagy legalábbis kapálózott és nem igazán úgy tűnt, hogy ki tudna jönni.

Nem igazán volt kedvem eljátszani a hős vízimentőt, de azért azt mégse nézhettem végig, hogy az a szerencsétlen belefullad a tóba. Tehát lassan feltápászkodtam, és megindultam a part felé. Ki volt téve egy tábla, hogy vigyázat, mély víz, tehát ugrottam egy fejest. Szerencsémre tényleg elég mély volt és a mentőakcióm nem fordul öngyilkosságba. Nem kellett sokat úsznom, elértem a szöszi fiút és a partra húztam. Wow, de jótékony lettem hirtelen...

Kiköhögött pár liter vizet, mire magához tért. Ezek szerint még él! Tehát volt értelme bejárni az elsősegély-oktatásra.

-Minden rendben van?-tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

-Éhes vagyok-válaszolt enyhén szólva értelmesen.

-Mi történt?

-Megláttam, hogy valaki egy egész tál gyrost ki akar dobni és a többit már nem tudom. Valahogyan belekerültem a tóba.

-Elhívott vízibiciklizni-jött oda hozzánk egy dühös csaj-és jobban érdekelte, hogy valaki kaját dob ki, mint én, akit randira hívott. Felejts el-hagyott ott minket.

-Ne.. Várj... Tudod milyen finom az a gyros?

-Ööö... szia! Furcsa vagy-álltam fel mellőle a földről, amikor láttam, hogy megérkezik egy mentő. Ezek szerint valaki hívott. Bár szerintem nincs rá szükség. Ez a gyerek csak éhes, semmi baja nincs.

Összeszedtem a cuccaimat és hazamentem. Mire az ajtó elé értem, már teljesen sötét volt. Kicsit meglepődtem amikor nyitva találtam az ajtót. Természetesen Macie nem zárta be. Sehol sem égett a villany vagyis Macy még nincs itthon. Felmentem a szobámba és letusoltam. Leültem az ágyamra és elővettem a gitárom. Nem egy konkrét dalt játszottam csak pengettem a húrokat.

~Macie szemszöge~
Miután a négy "oszlop" lelépett, én még sétáltam egy kicsit a parkban, aztán elindultam haza, bár semmi kedvem nem volt Sam-mel beszélni. Este 10 körül érkeztem meg, csak Szotyinál égett a villany és gitározott? Mik történtek vele? Nem hinném, hogy furcsább, mint velem.
Eléggé elfáradtam a több órás sétálgatásomba, tehát csak gyors zuhany, fogmosás és eltettem magam holnapra.
*Reggel*
Ez az előnye, hogy össze vagyunk veszve Samanthával. Addig aludhatok, ameddig szeretnék. Na jó, ez nem igaz mert 11-kor felébredtem a telefonom csörgésére.
-Igen?-szólam bele kómásan, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki az.
-Szija Macy! Ma talizunk?-sipított a fülembe El(?).
-Eleanor?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Igen. Sam-mel mi van? Nem tudom elérni.
-Ööö... van egy kis probléma a telefonjával-nevettem.
-Mi?
-Majd elmondom. Jön Dani is?
-Jöjjön?-kérdezte, majd nem hinném, hogy nekem folytatta-Jólvan, menjél répát enni, mindjárt megyek én is.
-Aha.
-Rendben akkor jön. Nem, nem érdekel a macska a szomszédba-beszélt még valakinek a háttérbe, aztán letette. Hát oké!
Kb. fél órával később csengetek a lányok. Szotyi kajált, tehát rám maradt az a nemes feladat, hogy kinyissam az ajtót.
-Szia-rohant felém Danielle.
-Hello-öleltem meg. Köszöntem El-nek is, aztán bementünk a házba.
-Sam?-nézett körbe Eleanor.
-Össze vagyunk veszve-vontam meg a vállam-Amúgy eszik.
-Én is éhes vagyok-hagyott minket ott Dan.
-Min kaptatok össze? Pasi?-nevetett El.
-Dehogy! De nem megyünk fel?
-Nekem mindegy-indultunk el a szobámba.
-Na, mi volt?
-Ne röhögj ki, oké?-kezdtem bele a történetbe. Elmondtam az álmom, a veszekedést, a telefont és hogy ketten két irányba indultunk. De a 4 srácról inkább nem mondtam semmit. Nem tudom, szerintem jobb lesz ez így.
-Tehát beledobtad Szotyi telefonját a wc-be?-esett le a röhögéstől az ágyról El-Ez komoly?
-Tőlem mit vársz?-nevettem én is.
-Semmi többet-válaszolt még mindig a földön fekve-Nem megyünk el vásárolni?
-Dehogyisnem. -felsegítettem El-t a földről és mint az 5 évesek leugráltunk a lépcsőn. Azaz ugráltunk volna ha a felénél nem akad össze a lábam és nem gurulok le. Hát igen tőlem mit várnak?
-Úristen Macie jól vagy?-segített El.
-Persze csak egy kicsit fáj a bokám-mondtam könnyes szemekkel.
-Rá bírsz állni?-megpróbáltam aminek a következménye az volt, hogy még jobban megfájdult és nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet.
-Nem igazán-szipogtam.
-Meg kéne nézetni egy orvossal-javasolta a barnaság. Lehet, hogy igaza van de én nem nagyon szeretem az orvosokat.
-Nem szükséges-töröltem le a könnyeimet.
-De-vette elő a telefonját és hívott egy taxit.
-Makacs vagy-morogtam.
-Te is-villantotta meg 100 wattos mosolyát. Pár perc múlva megérkezett a taxi, amihez nagy nehezen sikerült kivánszorognom. Már El szerint félúton járhattunk, amikor hirtelen megállt a kocsi. Csodás.
-Öm, hölgyeim, azt hiszem, lerobbantunk-csóválta a fejét a sofőr.
-Fantasztikus-dühöngött Eleanor.
-Öm hívom az egyik munkatársam és majd ő elviszi önöket.
-Rendben-ültünk le a járdaszegélyre. Nem feltűnő, hogy két lány az út mellett ül. Áh, dehogy. 20 perccel később megérkezett és sikeresen bejutottunk a kórházba. Szerencsére hamar végeztünk és csak egy kis ficam volt. Hívtunk egy taxit és hazamentünk. Szerencsére most nem robbant le. Kész csoda. Komolyan mondom többet nem ülök taxiba. Eleanort meggyőztem, hogy ma is aludjon nálunk. Röpke 10 perc alatt beugráltam a házba.
~Samantha szemszöge~
*Ezalatt*
-Süssünk valamit-ajánlotta fel Dani.
-Okés. Mit?
-Találtam valahol egy jó receptet mindjárt, megkeresem-ült le a kanapéra a gépemmel. 10 perccel később megtalálta amit akart-Kell hozzá tejföl, tejszín, citrom, cukor, babapiskóta.
-És van is itthon minden-húztam fel és indultunk el a konyhába. Gépet az asztal közepére, tállal a kezünkbe sétálgattunk a házban. Macie és Eleanor idő közben eltűnt, bár ez különösebben nem érdekelt. Az állaga eléggé érdekes volt, de a végére csak kialakult. Hát mit ne mondjak gyönyörű lett. Egy dologra rájöttünk, a tejes babapiskóta olyan mint a szivacs. Szerencsére ezt nem kell sütni ezért a ház nem égett le. Beraktuk a hűtőbe mert állnia kell egy kicsit, hogy a piskóta megpuhuljon. Minek puhulnia annak a piskótának amit tejbe áztattunk? Na mindegy ők tudják...
Sajnos Daninek haza kellett menni, mert valami dolga volt, tehát jobb dolgom híján beültem a tv elé. Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit..
-Azt a kur** eget...

Mától tudtok alul piálni, létszi adjatok életjelet!)

4. rész~A reggel/egy álom/úszkáló telefon

WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ megkaptam az első díjamat ide klikk! 
Következőt CSAK akkor hozunk, ha van 2 komment! Bocs, de nem kapunk visszajelzést, hogy van e értelme írni.:$
~Macie szemszöge~
-El, vedd már ki a lábad a számból-keltett fel Dan mindenkit eme teljesen normális mondatával. Nagy nehezen felemeltem a fejem és szembesülnöm kellett azzal, hogy a kanapén aludtunk el. Dan a szőnyegen feküdt a hátán, El a kanapén ült és a lábát Dani fejére rakta. Szotyi gőzöm sincs hova tűnt, én a lábamat El ölébe rakva ölelgettem egy plüssmacit(?). Ez hogy került ide?
-Samantha hol van?-nézett körbe Eleanor is.
-Nem tudom, nagyon nem is érdekel-bújtam hozzá a macihoz.
-Itt vagyok-szólalt meg Szotyi.
-Hol van az az itt?-kérdezett vissza Dan még mindig a földön fekve.
-A konyhaasztalon-válaszolt a szöszke egy újabb átlagos mondattal. Mi van, te még sosem aludtál asztalon?
-És hogy kerültél oda?-nevetett Eleanor.
-Ez egy igazán jó és érdekes kérdés-kiabált még mindig a konyhából.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-9:30-mondták hárman egyszerre. Ez tényleg ijesztő.
-Szotyii ha már a konyhában vagy csinálsz valami finomat?- ordítottam ki neki.
-Neked mit jelent a finom? Kovászos uborka vanília fagyival?
-Például. De mondjuk palacsinta?
-Oké, de nehogy begyertek mert leég az utca.
*20 perccel később*
-El, kapd el!-ordítottam a barnának.
-El kapooom- sikított, miközben egy tányérral rohangált a nappaliban. Igen, Szotyi a palacsinta szervírozásának egy felettébb érdekes formáját választotta. A konyhából dobálta át a nappaliba, mi meg próbáltuk elkapni-Mégseee-folytatta a sikítozást Eleanor, mikor a képébe landolt a reggelije.
-Nutellát küldjek?-kiáltott át Sam.
-Igen!-ugrált Dani is.
-Akkor megy!-dobott át egy üveg mogyorókrémet, ami a csilláron landolt.
-Majd én leszedem-állt fel a kanapéra Dan és elkezdett ugrálni, hogy elérje az üveget. Hirtelen megbillent a csillár és a nutella ráborult szegény csaj fejére.- Jujj úgy is be akartam festeni a hajam. Szerintetek ez a szín, hogy állna?-kezdett el pózolgatni.
-Nem is rossz-kaparta le a palcsit a fejéről Eleanor és beletunkolta a dan fején lévő mogyorókrémbe-De Danielle, nekünk lassan menni kéne.
-Ööö… Nem is tudom, de szerintem adunk egy másik ruhát-jött be Sam egy tányér gőzölgő palacsintával-nem gondoljátok, hogy kicsit furcsa látvány keltenétek sárosan, nutellás hajjal?
-Azt megköszönnénk-válaszolt El. Míg Sam felment ruháért mi megettük az eddig kisült palacsintákat. Pár percen belül a lányokat beküldtük a fürdőbe a tiszta ruhákkal. Alig 5 perc alatt elkészültek, immár tisztán és nutella mentesen. Na jó ezt hogy csinálták? Én ennyi idő  alatt a csapot nem tudom elzárni.
-Akkor sziasztok!-öleltük meg a lányokat.
-Sziasztok, szerintem még majd találkozunk-mondta El.
-Remélem. Telefonszámotokat megadjátok?- öleltem meg mégegyszer Dant.
-Persze-mondta Dani és beírtuk egymás számát a telóba.
-Sziasztok-ordibált vissza az utca végéből El.
-Ezek sem normálisok-mondtam a mellettem álló tesómnak, aki a képzeletbeli könnyeit törölte le.
-Itthagytak! Érted? Elmentek!-elég furcsán nézhettem rá mert elkezdett röhögni.
-Istenem hova kerüttem?
***
-Na, akkor ma mit csinálunk?-zavartam meg Szotyit egy rajzfilm feszült bámulásában.
-Nem tudom. Aludjunk-ásított a szőkeség.
-Oké...Akkor jóéjt-köszöntem el és mentem fel a szobámba. Rekord sebességgel letusoltam és felvettem a pizsamámat. Mindezt délben. Valakinek valami problémája vele?
Ahogy beestem az ágyba, szinte azonnal el is aludtam. Bár lehet, hogy nem kellett volna.
Az álmomban otthon voltunk, de senki sem látott minket.
-Regina, hol vannak a lányok?-rontott be apánk anyánkhoz a dolgozószobájába.
-Hm?-nézett fel anyu az iratok közül.
-Sam és Macie eltünt!-kezdett el pánikolni apa.
-Dehogy, biztos csak egy barátjuknál vannak, vagy valami.
-Biztos nem. Már egy hete nem jöttek haza. Legalábbis nem láttam őket-kezdett fel-le járkálni. Anya mindigis nyugodtabb természetű volt, apa mindig jobban aggódott értünk. Az a baj, hogy mi ebből semmit sem éreztünk meg.
-Oké, akkor megnézzük a szobáikat-állt fel a székéből és felmentek a lépcsőn egyenesen a közös kis birodalmunkba.
-Üresek a szekrényeik-nyitotta ki anya a ruhásszekrényem ajtaját.
-És a laptopjaik sincsenek itt, sőt semmi cuccuk!-idegesedett be még jobban (ilyen kifejezés létezik egyáltalán??-szerkek.) apa.
-Hívjuk fel azt a csajt, aki mindig itt volt nálunk-gondolkozott hangosan anya-Asszem, Hanna a neve.
-Oké, de honnan szerzed meg a telefonszámát?
-Telefonkönyvről hallottál már?-dübörgött le a nappaliba és előszedte az említett tárgyat. Hamar megtalálta a barátnőnk vezetékes számát, amit pont Han vett fel.
-Szia, Macy és Sam anyukája vagyok, nem tudod hol vannak?-csapott rögtön a dolgok közepébe.
-De, csak azt nem mondhatom meg.
-Hanna, nagyon kérlek, mond meg-vette át apa a telefont.
-Nem lehet. Megígértem nekik, hogy nem árulom el.
-Nagyon fontos lenne, kérlek!
-Rendben. Londonban-adta be a derekát a lány. Tudtam. Nem tud titkot tartani.
-Úristen!-ejtette el apa a kagylót és a szívéhez kapott.
-Jesszusom! Mi a baj?-térdelt le hozzá anya, és azonnal hívta a mentőket.
***
-Na, mi van vele?-lépett oda egy műtőből kilépő orvostársához anyu.
-Regi, ugye tudod, hogy gyenge a szíve. Szívrohamot kapott-itt megfogta anyu kezét és a szemébe nézett-Mi mindent megtettünk, de...-csuklott el a hangja-Sajnálom.
-M-meghalt?-kérdezett vissza remegő hangon.
-Részvétem-ez volt az utolsó szó, amit hallottam az álmomban.
-Macy, minden rendben van?-rontott be a szobámba a tesóm.
-Igen. Azt hiszem.
-Lentről nagyon nem így tűnt-nevetett.
-Mert?-vontam fel a szemöldököm.
-Azt kiabáltad, hogy Ne! meg hogy Itt vagyunk!-röhögött tovább a szöszi.
-Tényleg? Mennyi az idő?
-Délután 2.
-Szotyi, beszélhetnénk?-ültem fel az ágyban.
-Persze, időm mint a tenger-foglalt helyet mellettem. Pontosabban befeküdt hozzám az ágyba. Hát, oké...
-Szerintem el kéne mondani anyáéknak, hogy hol vagyunk.
-MI?! Te teljesen megőrültél?!
-Nem, de azt álmodtam, hogy apa szívrohamot kapott és meghalt, azért mert eltűntünk.
-Ez hülyeség! Szerintem még az sem tűnt fel nekik, hogy több kaja van a hűtőben.
-De akkor is szólni kéne nekik-nyúltam a telefonomért. Valójában csak Hannának akartam mondani, hogy tartsa a száját, mert leütöm.
-Macy, itt vagyunk Londonba. Fel tudod ezt fogni? Londonban! Álmaink városába. Van két új barátnőnk. És Han is most írt, hogy pár nap és kijön ő is. Bár őt ismerve a pár nap 2 hónapnak is kevés.
-Komolyan?-ugrottam fel-De akkor is beszélhetnénk anyuékkal.
-Nem!-vette ki a kezemből a telót és zsebre vágta-Ezt addig elkobozom, amíg vissza nem jön a józan eszed-viharzott ki a szobámból.
-Mert nekem bármikor is volt olyanom-kiabáltam utána. Ez csak olaj volt a tűzre.
-Kuss!-lépett vissza a folyosóról-Ha elfelejtenéd ezt az őrültséget a nappaliban leszek. Vagyis 2-3 nap múlva beszélhetünk-tűnt el végleg a szobámból.
*2 óra múlva*
-Visszaadnád a telefonom?-nyitottam be Sam szobájába.
-Nem.
-Akkor elveszem a tiédet-léptem oda az éjjeliszekrényéhez és vettem el róla a mobilját.
-Tedd le-sziszegte és megpróbálta elvenni tőlem.
-Soha. Beszélnem kell valakikkel-kezdtem el keresgélni a megfelelő számot a névjegyzékben.
-Add ide!-állt fel és kezdett el kergetni. Berohantam a fürdőjébe, de megbotlottam egy hajkefébe és Szotyi telefonját csont nélkül bedobtam a WC-be. Hupszi..
-Macy, tedd le a telómat!-rontott be hozzám. Iszonyatosan ijesztő, ha ideges!
-Már nincs nálam-vigyorogtam rá a földről. Hiába is,a legszebb öröm a káröröm.
-Akkor?-nézett szét a helységben. Hangtalanul a szükségleti körgugoldára (aki nem érti wc:D sorry a magyarórák átka xDD-szerkek.) böktem.

-Mit csináltál? Most szedd is ki.

-Hülye leszek!-vontam meg a vállam és elhagytam a sárkány barlangját.

-Az vagy!-ordított utánam. Szerintem azt csinálja, ami lenyugtatja. Kimegy úszni.

***

-Samy, bocsi-mentem oda a medence szélén napozó tesómhoz. Jól gondoltam. A vízben volt.

-Hagyj békén-fordult át a másik oldalára.

-De..

-Azt mondtam, ne szólj hozzám!-kapta magára a ruháit.

-Legalább hallgass meg-mentem utána. Nem szeretek haragot tartani.

-Felejtsd el-indult el az utcán az egyik irányba.

-Hát jó, ha te ezt szeretnéd-fordultam vissza dühösen, de ahelyett, hogy vissza mentem volna a házba, elindultam a másik irányba. Nem tudom mennyi ideje mehettem, de már a nap kezdett lemenni. Számításaim szerint egy parkban lehettem. Nem volt túl sok ember.

Gondolataimba mélyedve baktattam előre, amikor nekimentem valaminek.

Már megint egy oszlop?-gondoltam magamban. De nem. Egy csapat fiúnak mentem neki.

-Bocsi-segített fel az egyik.

-Az én hibám-néztem bele a vakítóan kék szempárba. Annyit sikerült megállapítanom még így, a sötétben is, hogy összesen négyen vannak.

-Fiúk, hol van Niall?-kérdezte az egyik. Összenéztek és elfutottak. Hát ez finoman szólva furi volt.

*Eközben*

~Samantha szemszöge~

Nagyon felhúztam magam Mac viselkedésén. Megbeszéltük mielőtt elindultunk, hogy nem megyünk haza. Soha. És az, hogy szólunk a szüleinknek egyenlő ezzel. Mármint hogy visszamegyünk Pestre. Az, mikor odajött hozzám bocsánatot kérni, végleg kiverte a biztosítékot. Tehát fogtam magamra kaptam a ruháim és a tatyóm , aztán leléptem. Ha jól sejtem, ő elindult a másik irányba. Már egy jó pár perce botorkáltam, amikor elértem egy -szerintem- nagy parkba. Találtam egy kis csónakázótavat. Fürödni nem lehetett benne, de mivel Macie megzavart a napozásban, lekaptam magamról a ruháimat, (ami alatt ott volt a bikinim) és kifeküdtem süttetni a hasam. Hirtelen valami furcsa hangot hallottam a vízből. Egy szőke srác fuldoklott(?) vagy legalábbis kapálózott és nem igazán úgy tűnt, hogy ki tudna jönni.

Ééés ennyi lenne most, de nemsokára jön következő:) Ha megvan a két komment...:$
Pussz: Szotyii&Macy
u.i. Tényleg elég nagy park lehet, ha Macy már nem lát semmit, Sam meg napozik, na mind1... Vegyétek úgy, hogy Macie nagyon sokat sétált mielőtt beért a parkba:)

3. rész~A barátkozás egy felettébb furcsa módja

Először is nagyon-nagyon hálás vagyok az első komiért! Imádlak!:) A címért bocsi, de ennél jobbat nem bírtam kitalálni. Komikat és feliratkozókat várunk!

~Samatha szemszöge~

-Keljél már fel- ugrált az ágyamon Macie.

-Dehogy kelek! Beteg vagy, vagy miért vagy fel ilyen korán?

-Már dél van-világosított fel a barnaság.

-Az nagyon jó, de minek másszak ki az ágyból?

-Megyünk medencézni.

-Okés, hova?

-A kertbe?

-Tudom, hogy elég csapadékos erre az idő, de hogy ennyit essen az eső?

-Van medencénk te hülye.

-Medence?! Akkor mehetünk!-ugrottam ki az ágyból.

-Először együnk. Éhen halok- nyafogott Macy. 10 perc alatt el is készült a kaja. Természetesen én kukoricakonzervet ettem szívószállal Macie meg kovászos uborkát vanília fagyival. Teljesen normális reggeli. Evés után felmentünk a szobánkba átöltözni, de fél perccel később összeütköztünk a folyosón.

-Macy, baj van!

-Itt is.

-Nem hoztunk fürdőruhát- mondtuk ki egyszerre.

-Jujj, akkor menjünk vásárolni- ordította el magát Macy.

-Mit vétettem a világ ellen?- kiáltottam el magam és bementem a szobámba. Nem törődve a már ruhásszekrény előtt álló barnasággal bedőltem az ágyamba. Túl fáradt vagyok most vásárolni menni. Normál esetben szeretek, de nem ezzel a lénnyel. Nagy ritkán mikor Hannát rávettem, hogy eljöjjön sikerült kicsit visszafognia magát. Minden ruhát fel akar próbálni, és amit már egyszer megnézett magán, azt meg is akarja venni.

-Samantha mennyi ideig tart, hogy felöltözz?!-dörömbölt Macy az ajtómon. Észre sem vettem, hogy visszaaludtam.

-Hagyj békén-húztam a fejemre a párnát.

-Nem. Elmegyünk vásárolni és kész-hirtelen lerántotta rólam a takarómat és a párnát a fejemről. Nem tehettem mást felálltam, és elcsoszogtam a szekrényig. Macie még mindig nem ment ki a szobámból. Kivettem az első kezembe akadó ruhát és szembefordultam a barnasággal.

-Átöltözhetek vagy azt is végig akarod nézni.

-Inkább mentem kivasalni a hajam.- ezzel a mondattal kiment a szobámból. Felkaptam magamra a ruháim és csináltam egy egyszerű sminket, a hajamat pedig egy laza copfba fogtam.

*1 órával később*

-Macy, hol vagy már?-türelmetlenkedtem a nappaliban.

-Mindjárt kész vagyok.

-De mit csinálsz?

-Sminkelek. A hajamat már begöndörítettem, már csak egy új ruhát kell találnom.

-De könyörgöm, csak vásárolni megyünk. És amúgy is, nem egyenesre akartad a hajad?

-Ez így jobban tetszik.

*Újabb fél órával később*

-Kész vagyok!-vonult le a tesóm a lépcsőn.

-Végre..- sóhajtottam fel. Miközben az ajtót zártam ő még az üvegben is a haját igazgatta. Nem bírtam ki ezért összekócoltam. Ez így szokott lenni. Ő sokat dolgozik valamin, én pedig másodpercek alatt tönkreteszem. :D

-Menekülj- ordította el magát. Felelősségteljes felnőttekhez méltóan kezdtük el kergetni egymást a kertben, aztán kiszaladtunk az utcára. Itt összeütköztünk két velünk egykorú lánnyal, és sikeresen fellöktük őket. Ezen általában röhögnénk, de mivel nem olyan régen esett, sár volt mindenhol. Mind a négyen egyszerre estünk bele a legnagyobb pocsolyába.

-B-bocsi-pattantam fel és próbáltam segíteni a két csajnak. Macy meg majd feláll, ha abbahagyta a röhögést.

-Semmi baj, már megszoktuk-nevetett a göndörebb hajú.

- Mert?-kérdeztem.

-Hosszú-mondták egyszerre.

-Eleanor vagyok ő meg Danielle-mutatkozott be a kevésbé göndör.

-Én Samantha vagyok az a bálkirálynő a sárban meg Macie.

-Nem kéne segíteni neki?-mutatott El a még mindig sárban fekvő tesómra.

-Nem. Majd ha kiröhögte magát feláll. Kb. 10 perc-magyaráztam a magától értetődő dolgot.
-Aha. Nem vagytok angolok ugye?-kérdezősködött El.
-Macy szülei angolok, nekem apum és a nagybátyám is, akié volt ez a ház-magyaráztam.

-Értem. És mikor költöztetek ide?- kérdezte Dan-Eddig még nem láttalak titeket itt.

-Ha jól emlékszem 2 napja. De nem volt jó ötlet.-mondtam.

-Akkor még nem nagyon ismeritek a várost. És miért?

-Hát nem nagyon és komolyan kérdezed miért? Nézz rá!-mutattam a sárban röhögő tesóm felé- vele összezárva?

-Mit szívott?-nevetett El.

-Szerintem megártott neki a sok smink.-gondolkodtam hangosan.

-Hova indultatok?- kérdezték egyszerre. Remélem nem csinálják sokszor nagyon ijesztő.

-Bikinit venni. Jöttök?- néztem rájuk bociszemekkel.

-Persze-vágták rá megint egyszerre, de rögtön el is röhögtük magunkat, mivel tiszta sár volt mindenünk.

-Esetleg valami ruhát adjunk?-tápászkodott fel Macy is.

-Nem!-vágtuk rá mind a hárman. Na jó, ez már tényleg ijesztő! Szerintem Dan és El nem akart tolakodni én meg, nos hát...ismerem Mac öltözködési szokásait.
Nyakig sárosan, koszos hajjal indultunk el. Útközben sokan lefényképeztek minket és a lányokat. Biztos nem láttak még ekkora majmokat. Vagy valami más oka van...?

***

-Akkor ennyi biztos elég lesz?-aggodalmaskodott Macy, miközben hat fürdőruhával felpakolva baktattunk a pénztár felé.

-Szerintem igen.

-Minden rendben van?-kérdezte a pénztáros csaj.

-Igen-vágtuk rá reflexből, aztán rá kellett jönnünk, hogy a tiszta kifejezésen kívül minden illik ránk.

-Csak ez a barom ellökött minket-veregettem meg a tesóm vállát.

-De összeborzoltad a hajam-nézett rám szomorúan.

-Ez van...-vontam vállat. Miután kifizettem a bikiniket hazafelé vettük az irányt. Meggyőztük a lányokat, hogy tartsanak velünk.

***

Mikor hazaértünk felvettünk egy-egy bikinit és beleugortunk a vízbe. Először hideg volt de hozzá lehet szokni.

-Szotyi, nem akarsz kijönni és főzni valamit?-kérdezte a tesóm, mire a másik két barnaság hevesen bólogatott.

-Dehát, alig 2 órát voltam eddig a vízben-néztem ki rájuk, a partra bociszemekkel. Mindigis imádtam a vizet és úszni. Anyáék már 3-4 éves koromban sem tudtak kirángatni a tengerből. Macie teljesen más. Jobban szeret napozni, mint a medencébe lenni.
-Akkor csinálunk kaját mi-állt fel Eleanor és felhúzta Macyt is a napozóágyról.
-De lehetőleg ne égjen le a konyha!-kiáltott utánuk Dan, és beugrott mellém a vízbe.
-Ne égjen le a konyha? Ha ezek ketten főznek, a fél városnak annyi-nevettem fel.
-Jogos. El jobban ért az atomfizikához, mint egy banán meghámozásához.
-Ööö... Mi az az atomfizika?-kérdeztem vissza.
-Szerinted én tudom?-röhögött fel. Dani és Eleanor tényleg jó fej, és nagyon jól kijövünk egymással.
***
-Ez ég!-hallottuk meg Danielle-lel El és Macy sikítását napozás közben.
-Úristen, mit gyújtottak fel?-ugrottam fel azonnal. Pár másodperccel később a két barnaság rohant ki és egy égő konyharuhát (?) dobtak a medencébe.
-Mit csináltatok, ti idióták?-pattant fel Dan is és rohant oda a medence széléhez.
-Csak pudingot akartunk főzni, de forró volt a lábas és valamivel meg kellett fogni. Ez a cucc meg felgyulladt-mutatott El a medencében úszkáló anyagdarabra.- Nem tudom, hogy történhetett..
-Tudod drágám, a pamut a tűzön felgyullad.
-Hát de akkor is. Ennek nem így kellett volna történnie.
-Könyörgöm ugye a pudingot levettétek a tűzről?-kérdezte Dan. Macy és El egymásra néztek és berohantak a házba.
-Legközelebb nem hagyjuk őket főzni/sütni.
-Hát nem-egyezett bele Danielle és mi is bementünk a házba, ahol iszonyatos füstszag volt.
-Mit csináltatok?-kérdeztem kiabálva, miközben kinyitottam az ablakot a konyhában.
-Csak ezt-emelt fel Mac egy adag elszenesedett valamit.
-Hát ti teljesen hülyék vagytok!-nevetett Dan. Miután kiszellőzött a lakás beültünk a TV elé, és rendeltünk egy pizzát. Valahogy az az érzésem, hogy Macie csak egyedül tud főzni. Megnéztünk vagy három vígjátékot, aztán belefáradtunk a röhögésbe.
-Mi lenne ha nálunk aludnátok ma?-vetette fel Mac. Láttam, hogy nem nagyon vannak benne ezért elkezdtem én is győzködni.
-Naaa léccciiiiii- vetettem be a bociszememet.
-Legyen-egyeztek bele egyszerre.
-Ezaz- pattant fel hirtelen Macy és elkezdet a kanapén ugrálni.
-Mit szívtál és nekünk miért nem adsz?
-Levegőt és van még itt bőven-jelentette ki.
-Jólvan most már ülj le, mert elszédülök-nyomta le El Macyt a kanapéra. Mivel a csajok maradtak éjszakára, belekezdünk egy horrorba, aztán nem mertünk elaludni és megnéztünk még négyet az ’izomlázra rá kell dolgozni’ alapon. Hajnali 4 körül aludtunk be a kanapén valami zombis film közepén.

2. rész~London túl nagy két idiótának

~Macie szemszöge~
-Kelj már fel!-ugrált az ágyamon Sam.
-De én még nem akarok-bújtam a takaró alá-menni az idő?
-Már 9 óra van.
-Mennyii??-sikítottam.
-Mi ez, lottóreklám?
- Hagyj már aludni.
-Akkor nem megyünk várostnézni?
-Dee!-ugrottam ki az ágyból és rohantam a fürdőbe. Helyesbítek, rohantam volna, ha tudnám, hogy hol van.
-Bazdmeg Macy ez fájt-tápászkodott fel a földről Sam. Ez meg hogy került oda?
-Mi?-fordultam vissza-És hol van a fürdőszoba?
-Az, hogy fellöktél és gőzöm sincs.
-Áhá…Ezzel sokat segítettél.
***
10 perc keresés után sikeresen megtaláltuk a fürdőt és két óra múlva már a ház előtt álltunk ezekben:

Macie

Samantha

-Akkor, hova?-kérdeztem Szotyitól.

-Big Ben?

-Tökély.

***

-Mikor indultunk el?- kérdeztem az éppen térképet bámuló tesómtól.

-11 után valamikor- nézte meg a telefonján az időt-Már éhes vagyok.

- Én is- néztem körbe hátha találunk valami kajáldát-Mit együnk? 

-Nekem mindegy..

-Együnk...együnk kaját.

-Hú, de értelmes vagy! Hambi?

-Nekem megfelel-indultunk el a legközelebbi meki felé. Miuán végeztünk a kajálással megkerestük a Big Ben-t.

Egy ideig csak bámultuk utána csináltunk képeket. Hát mint mindig most is szar fejünk van. A hajunkról nem is szólva. Majd elmegyünk egy fodrászhoz. Majd.

- Innen hova? -nézett rám Sam.

- Tower Bridge? - néztem rá boci szemekkel.

- Legyen- egyezett bele és körbenézett, hátha van valami közlekedési eszköz a közelbe. Elkezdtünk rohanni egy busz után, ami hála az égnek, megvárt minket. Vettünk 2 jegyet a sofőrtől és felültünk természetesen az emeletre. Azt persze elfelejtettük megnézni, hogy hova, és merre megy.

- Bazdmeg hova megyünk?- fordultam a drágalátós tesómhoz.

- Tőlem kérded?! Én sem tudom. Miért vagyunk ennyire bénák?- nevetett fel a szőkeség. 3 és fél óra buszocskázás, segítségkérés és újabb eltévedések után feladtunk London felfedezését és hazamentünk.

-Macy, hozol valami kaját?-ordibált fel nekem Szotyi. Gondolom nem akarta megszakítani a facebook-ja feszült tanulmányozását.

-Te közelebb vagy.

-Lécci...

-Jól van, csak fogd már be!-másztam le a konyhába, ahol megállapítottam, hogy egy év alatt bizony nagyon sok minden megromlik. Végül egy még (remélem)

 jó kukoricakonzervvel tértem vissza.

-Ez?-nézett rám az 'ez most komoly' fejjel.

-Tudod, az élelmiszerek egy idő után megromlanak.

-Oké, akkor rendelek pizzát. Holnap megyünk bevásárolni.

-Rendben-mosolyodtam el. Igen, egy boltban lenni velünk is egy kész élmény. Minden normális ember ordibál, ugrál, sikítozik és hisztizik, hogy ez meg az kell. Például a babaruháknál- Lehetne esetleg sonkás sajtos?

- Legyen inkább kukoricás-kezdett el nyafogni.

- Van itt kukoricakonzerv majd teszel rá.

-Az érdekes lesz de oké. Akkor hol a telefonom?- kezdett bele a keresésébe.

-A kezedbe te idióta- vertem a fejem a falba. Szó szerint.

-Jéé tényleg- vette észre.

- Még ma rendelsz is vagy csak magadat nézed benne?

- Jah bocsesz.

*Reggel*

Természetesen ma is Sam keltett. Miért nem lehet aludni hagyni az embert? Tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni. De könyörgöm, hajnali 10-kor? Normális emberek maguk előtt tolják a kocsit és normál sebességgel sétálnak. Mi magunk után húzzuk, ugrálunk és énekelünk. És? Ha valakit zavar hazamegy. Felvásároltuk a fél boltot, minden olyan élelmiszert megvettünk, ami kellhet. Pl. bármikor szükségünk lehet 20 üveg kovászos uborkára. Nem? De.
-Macy, hol vagy?-hallottam meg Samet.
-Megyek!-kaptam fel pár doboz sört.
-Minek?-bökött a legújabb szerzeményeim felé a fejével.
-Csak-tettem be a kocsiba.
-Szerintem elég lesz-indult el a pénztár felé.
-Még hozhatok kukoricakonzervet?-néztem rá bociszemekkel. De hát most na, megszerettem.
-Jó. Addig elkezdem felpakolni ezeket.
~Samantha szemszöge~
Le kell szoktatnom Macyt a sokáig alvásról. Ha így folytatja, csak délután fogunk tudni élni. Most meg telepakolja a kosarat sörrel, kovászos uborkával és olyan dolgokkal, amiket egyikünk sem szeret. De hát mit várunk tőle?
-Szotyi! Baj van!-sikított Macie, egy fél másodperccel később hatalmas csörömpölést hallottam.
-Mit csináltál, te idióta?-rohantam oda hozzá.
-Csak ki akartam venni ezt-mutatott fel egy kukoricakonzervet.
-Legalább legalul volt?-néztem végig a szupermarket padlóján. Minden tele volt konzervekkel. Gratulálok Macy!
-Mi történt?-szaladt oda hozzánk egy eladó.
-Csak ki akartam venni ezt.
-És ezért kellett leborítani egy másfél méter magas konzervtornyot?
-De legalul volt-nézett rá bociszemekkel.
-Megkérnélek titeket, hogy hagyjátok el az üzletet!
-Kifizethetjük, amit vettünk?
-Felőlem-vonta meg a vállát és húzott el a csaj. Szegény, csináltunk neki egy kis plusz munkát.
Szúrós tekintetek között hagytuk el a boltot, és sikeresen haza is értünk jópár szatyorral a kezünkben. Macy alkotott valami kaját, amiről még most se tudjuk, hogy mi. Macie tud főzni, meg szeret is, csak nem mindig sikerül.
***
Három óra körül beültünk filmezni, és este 10-ig voltunk rátapadva a képernyőre.
Utána még a szokásos gépezés és mehetünk aludni. A holnap, pedig nemvárt fordulatokat tartogat a számunkra.

Ez most elég uncsi volt, de a következő részben lesz egy NAGY fordulat, utána meg majd jönnek a fiúk is...:D Annyit kérnék, hogy legalább egy komit ejtsetek meg, csak hogy tudjuk, olvassátok-e egyáltalán és érdemes-e írni.
Puszi: Szotyii & Macy
u.i. Ja és várjuk a rendszeres olvasókat is;)